Google+ Followers

2015. január 8., csütörtök

Jékely Zoltán: Csavargó a hófúvásban /1931/


Tél úr, itt volna rég igért borúd!
Készül-e már nekem szánt koszorúd
zúzmara-gallyból s gyenge hósziromból?
Itt várok most reád a hófúvásban,
langyos házfalnak nekivetve hátam,
s szivem nagyalvó macskaként dorombol.

Jó tréfa ez! Ma hóember leszek!
kiagyusztálnak majd a gyemekek,
repedt csibukot dugnak ferde számba,
horpadt edényből lesz cilinderem,
kezembe botnak seprűnyél terem,
s aranyos fényt hint rám az utcalámpa.

A hóembernek, lám, nadrágja nincs,
de korgó gyomra, fagyos lába sincs,
s lányoknak nem lehet futóbolondja.
Tavaszban, nyárban nem gyönyörködik,
szeretők felett nem leskődhetik,
de jókedvét ez el még sose rontja.

Ha nő a hold, kolontos kedve kel:
amíg fennjár, fejhangon énekel,
ámbár dalát nem hallja senki sem.
Bolond fickó, de mindenképp Tied,
s mint hű ebed, lábad nyomán siet,

ha a Tavasz tombolva itt terem.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5