Tószunnyadó békességgel,
elülő végtelenséggel
óvja szerelmem ki adta
s tenyerével megnyugtatta.
Bajocskáimat felejtem,
karddá nőtt bicskám elejtem -
sáppadsz, kiáltó virággal,
és ő dereng, csendes ággal.
Szavad: nem értem, de sürgés.
Szava: nem értem, se zengés.
Nagyon szerethet már engem,
megtűr téged is szivemben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése