Google+ Followers

2015. január 8., csütörtök

József Attila: Tószunnyadó


Tószunnyadó békességgel,
elülő végtelenséggel
óvja szerelmem ki adta
s tenyerével megnyugtatta.

Bajocskáimat felejtem,
karddá nőtt bicskám elejtem -
sáppadsz, kiáltó virággal,
és ő dereng, csendes ággal.

Szavad: nem értem, de sürgés.
Szava: nem értem, se zengés.
Nagyon szerethet már engem,

megtűr téged is szivemben.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5