Google+ Followers

2015. január 8., csütörtök

Johann Wolfgang Goethe: Szulejkához


Hogy illattal hízelegve
földerítve kedvedet,
tűzhalált ezernyi zsenge
rózsabimbó szenvedett.

Hogy legyen apró üvegcséd,
mely a jószag otthona,
s mely karcsú, mint ujjhegyecskéd,
egy világ veszett oda.

Életösztönök világa,
teljében duzzadva, mely
a bülbül édes dalára
szerelmet sejtőn figyel.

Több gyönyört nyerünk mi rajta,
fáj-e hát a fájdalom?
Nem falt föl Timur uralma
számtalan lelket vajon?


/Ford.: Kálnoky László/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5