Hogy illattal hízelegve
földerítve kedvedet,
tűzhalált ezernyi zsenge
rózsabimbó szenvedett.
Hogy legyen apró üvegcséd,
mely a jószag otthona,
s mely karcsú, mint ujjhegyecskéd,
egy világ veszett oda.
Életösztönök világa,
teljében duzzadva, mely
a bülbül édes dalára
szerelmet sejtőn figyel.
Több gyönyört nyerünk mi rajta,
fáj-e hát a fájdalom?
Nem falt föl Timur uralma
számtalan lelket vajon?
/Ford.: Kálnoky László/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése