Csókolj még, csókolj, csókolj, egyre
többet:
és öntsd csókodba minden ízedet:
és öntsd csókodba minden tüzedet,
és négyet kapsz, parázsnál égetőbbet.
Ó panaszkodol? Nesze hát, nyugodj
meg,
tíz másikkal csordítom mézüket.
Törje ez a csókverés-élvezet
boldog útját a féktelen gyönyörnek.
Életünk így lesz kétszer kétszeres:
kiki maga s a maga párja lesz.
Hadd legyek, édes, őrült
olykor-olykor:
émelyít, betegít a fegyelem,
s nem örülök igazán sohasem,
csak ha valahogy kitörök magamból.
/Ford.: Szabó Lőrinc/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése