Google+ Followers

2015. január 8., csütörtök

Louise Labé: Ó elfordult tekintet


Ó elfordult tekintet, barna szem,
ó könnyhullások, forró epedések,
ó mindhiába várt, fekete éjek,
ó nappalok, ragyogtok s nem nekem!

Ó makacs vágyak, vaskos gyötrelem,
ó elveszett idő, ó szenvedések,
ó mindenütt halálos tőrvetések,
ó minden rossz feltámadt ellenem!

Ó karok, kezek, fürtök, nevetés,
ó hang és húr, violapengetés:
ó mennyi tűz, hogy egy nőstény elégjen!

Csak azt panaszlom én, hogy szívemet
oly sok lángod ostromolja meg,
s egy szikra rád nem hullott vissza mégsem.

/Ford.: Vas István/


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5