Google+ Followers

2015. január 8., csütörtök

Percy Bysshe Shelley: Epipszükhidión (részlet)


Az élet rögös útján jött felém,
s csalt édes vég felé: mint éjt a fény,
bút gyors remény vagy tavasz a fagyot,
vitt fényt, élet s csönd felé. Antilop,
melyet súlytalan lendület röpít,
nem oly légi-könnyű: legistenibb
személyiségének derűje rezdül
át testén, mint harmatfelhőn keresztül,
júniusi szélcsöndes égi bolt
fényröptű csillagai közt a hold
kiolthatatlan szépségben kigyullad:
s folyékony zsongás az, mit ajka hullat,
akár a mézharmattal tele jácint,
az értelmet mámorba fojtva: lágy, mint
csillagzenéje az önkívületnek.
Szende fényében szellemek lebegnek,
napsugarai egy-egy örök érnek,
miket villámló lélek szül, - de mélyek,
s ily mélybe ész mérőónt nem bocsáthat.
Léte dicsfényének, mely onnan árad,
a holt, hűs, puszta légbe melegen dől
színe, fényből, mozgásból s szerelemből
tisztán keverve: örök szerteszórtság
és derűs mindenütt-jelenvalóság,
mely omló rajzzal önárjába omlik
az arc s ujjak körül, hol felpiroslik
az egyre ömlő vér, mely ott remeg
(mint bíbor lüktetésű reggelek
fehér gyapjában a hótiszta légnek,)
tovább nyúlva s nem érve soha véget,
míg a szépségbe nem vesz, amely átfog,
áthat s csordultig tölt egész világot,
s mit túlzott bája már homályba vont.
Hő illat az, mit könnyű leple ont
s lazán fésült haja: és ha kibont
egy súlyos fürtöt sodra iramának,
édessége a lágy szellőn is áthat,
s fölkavarja lelkünk vad illata
érzékfölöttin, mint tűzharmat a
fagyos bimbó keblét. - Ím, földi lénynek
alakjában áll ott, s szerelem, élet,
fény s isteni fenség rajt' a ruha,
s mozgás, mely újul, s el nem hal soha:
egy derűs öröklét szimbóluma:
arany álom árnya: a harmadik
szférát árván hagyó sugár: szelíd
visszfény, mit Ámor örök holdja hint,
mely alatt az élet rest árja ring:
tavasz, ifjúság s hajnal képe: pompás
április látomása, mely a csontváz
fagyot küldi, mosollyal s könnyesen,
nyári sírboltjába...


/Ford.: Kálnoky László/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5