Google+ Followers

2015. január 8., csütörtök

Schimdt von Lübeck: A jövevény esti dala


A hegyvidékről érkezem,
alkony ül erdőn, tengeren:
esthajnalcsillag néz le rám,
messze, messze az én hazám.

Az éj kék sátra ott lebeg
a teremtett világ felett,
népes a föld, s én elhagyott,
nagy a föld, s én kicsiny vagyok.

Ház ház mellett, s lakosaik
ki-be járnak, ha jólesik:
de a jövevény botja csak
az országút porába csap.

Kies völgyekben odalent
hajnal- s alkonysugár dereng,
búsan, némán megyek tova,
sóhajtva kérdezem: hova?

Veszti a nap fényét s hevét,
a virág hervadt, agg a lét,
süket minden szó, mely megüt,
jövevény vagyok mindenütt.

Hol vagy, ígéret földje hát,
te vágyott, sejtett s nem talált?
Reményzöld tájék, merre vagy,
föld, hol rózsáim nyíllanak,

hol andalognak álmaim,
hol élednek halottaim,
hol egy nyelven szólnak velem,
hol minden van, mi nincs nekem?

Teret s időt latolgatok,
virágot és fát faggatok,
s szellő suttogja mindenütt:
"Hol nem vagy, csak ott él az üdv."


/Ford.: Kálnoky László/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5