Google+ Followers

2015. január 19., hétfő

Pierre de Ronsard: Ó, bárcsak bosszút tudnék állni rajta...



Ó, bárcsak bosszút tudnék állni rajta,
az emléken, mely szívembe harap,
és szüntelen, mint győztes fenevad,
irgalmatlan szorítja, tépi, marja.

Másul idővel az időnek arca,
de kínozóm, míg ifjúságomat
fogyasztja, konokul ádáz marad,
s szívemnél nincsen kedvesebb falatja.

Igaz, hogy visszatartja némileg
titkos étvágyát, míg a nap lemegy,
s nem mártja karmait szívembe mélyen:

de ha sötétbe vész a napsugár,
éhes oroszlánként vadászni jár,
s ezer fogával mardos minden éjen.

/Ford.: Kálnoky László/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5