Google+ Followers

2015. január 21., szerda

Z. Tábori Piroska: A csodálatos virág



Volt egyszer egy királykisasszony, aki nagyon szerette a virágokat. No, más szeretnivalója nem is igen volt, mert anyja, apja már régen meghaltak, testvérei sohasem voltak. Az édesapja, mikor már halálát érezte, gondoskodott róla, hogy jó férje legyen majd az egyetlen lányának. Meghagyta, hogy csak ahhoz menjen feleségül, aki a legszebb virágot hozza neki ajándékba. Olyan csodálatos legyen az a virág, amilyent még a földön nem láttak.

Mikor a királylány felnőtt, ki is hirdették szerte az országban, de még a szomszéd országokban is, hogy ahhoz megyen feleségül, aki a legcsodálatosabb virágot hozza neki.

Hordták is a sok virágot, ki kosárban, ki cserépben, volt ott minden, ami virág csak kertben, mezőn, erdőn vagy üvegházban nyílott. Szépek is voltak, ritkák is voltak, de bizony egyiknek sem volt semmiféle csodálatos tulajdonsága, olyat már látott a királylány életében. El is küldték a kérőket sorba.

Mikor már az utolsó kérő is elment, egyszercsak vándorlegény érkezett, a királylánnyal akart beszélni. Beengedték hozzá, akkor egy marék apró magot vett elő tarisznyájából s azt mondta, ültesse el ezeket a királylány az ablaka alá, ebből majd kinő a legcsodálatosabb virág és mire kinyílik, megérkezik az igazi vőlegény is.

Nevettek az udvari emberek, hogy az bizony jó soká lesz, csak a királylány nem nevetett. Reggel korán elültette a fekete magokat, szájába vett vizet, úgy locsolta, de uramfia, nem tudott hová lenni a csodálkozástól, mert a magok egyszeribe rügyet hajtottak, inda szökkent magasra belőlük, sűrű lombot hajtott, az inda felkúszott a levegőbe, egyre feljebb kúszott, pedig semmisem támogatta. A levelek között bimbók rejtőztek és mikor a királylány egyre-egyre ránézett, mindjárt ki is nyílt a bimbó, olyan virág lett belőle, amilyent még sohasem látott.

Akkor felülről valami muzsikaszó hallatszott, szépséges szép királyfi jött lefelé a virágindán, de úgy, hogy az meg sem hajlott alatta, utána jött a népe, díszes lovagok, cifra dámák. – Én vagyok a te vőlegényed, a Tündérkirály fia – mondta a királyfi s a királyleány bizony szivesen elhitte. Megtartották a lakodalmat és a csodálatos virágindán mindnyájan fölmentek Tündérországba. Ott élnek boldogan még ma is.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5