Az ablak nyitva. Szellőztetnek.
A lakó messze ment.
Sötét szobát ástak már néki
A föld ölébe lent.
Egy sétapálca a sarokban,
Rajta rideg közöny.
A fogason szürke kalap lóg,
S a messzibe köszön.
Az asztalon nyitott regény vár,
Ahogy letette még,
A közepéig olvasta csak
A bánatos mesét,
Könnycseppje is csöppent a könyvre,
De már fölszáradott,
S ujjának langyos helye kihült,
Hol fogta a lapot.
Az ablak nyitva. Szellőztetnek.
Oly forró kint a dél.
Új lakó jöhet már holnap,
Ki ifjan vígan él.
A fal rózsaszín mintáiban
Bús emlék hervadoz.
S az asztalon felejtett könyvben
A szél tovább lapoz.
/Forrás: Falu Tamás: Vidéki állomások,
1926/
A szél tovább lapoz...az élet megy tovább...
VálaszTörlés