Z. Tábori Piroska: Az óriás királylány

Óriásország királyának tizenkét fia volt, de csak egyetlen egy lánya. Szerette is az óriáskirály a lányát, megtett mindent, amit csak kívánt, akkora kertet csináltatott néki, mint itt nálunk egy egész ország. Telerakta minden széppel, minden jóval, volt ott csengő barack, szóló szőlő, aranyalma, ezüstpatak, a patakban óriáshalak, a fák között óriási őzikék. Tetszett is a kert a királylánynak, ott játszadozott benne napestig.

Egyszer, amint ott a kertben játszott, olyan magasra dobta a labdáját, hogy átrepült az óriáskert keritésén. Kiszaladt a királylány a labdája után, a labda meg csak gurult, gurult le a hegyoldalon, egészen a hegy lábáig, odáig futott a királylány is. Fölkapta a labdáját, hát egyszer csak csodálatosan szép muzsikát hall. Arrafelé ment, ahonnan a hangokat hallotta, de a muzsikaszó egyre távolodott, nem tudta elérni.

Hazamegy az óriáskirálylány nagybúsan, attól kezdve se nem evett, se nem ivott, csak hervadozott, sáppadozott. Összehívták Óriásország minden tudósát, adtak néki orvosságot, keserüt is, édeset is, de hiába.

Egyszer aztán a királylány megunta a sok orvosságot s azt mondta az édesapjának: - Nem orvosság kell nekem, hanem keressétek meg azt, aki ott muzsikált a hegy tövében, mikor a labdámért lefutottam. Ha ujra hallhatnám azt a nótát, egyszeribe meggyógyulnék. – Örült a király, kihirdette az egész országban, hogy aki a lányának úgy tud muzsikálni, hogy meggyógyuljon tőle, az választhat a kincseiből.

No, jött is a sok muzsikus, hegedültek, trombitáltak, még a nagy bőgőn is eljátszották a sok nótát, de hiába. Egyik sem volt az, amire a királylány vágyott. Egy nap aztán nagy nevetést hallott a király a palotája udvarán. – Mit nevettek, hékás? – szólt le a fiainak. – Azt nevetjük, édesapám, hogy egy pöttömnyi ember van itt, azt mondja, ő meggyógyitja az édes hugunkat! – Feleli a király: - Ha azt mondta: hát csak be kell engedni hozzá. – Beengedték a pásztorfiut a királylányhoz, de olyan kicsi volt az óriások között, hogy az asztal tetejére állitották.

Hanem mikor belefújt a furulyájába, csak kiderült a királylány arca, még táncra is kerekedett, vele táncolt a tizenkét királyfi, meg az öreg király. Mindenki táncolt a várban, míg csak a furulya szólt.

Akkor az öreg király akkora aranyat adott a pásztorfiunak, amekkorát csak el tudott vinni. Gazdag ember lett belőle, de a furulyáját akkor is megbecsülte.