Dzselaleddin Rumi: Te meg én

Némán hevertünk a Palotában te meg én,

egy lélek a két testbe csodásan, te meg én.
Élet vize árad, a madárhang, a lugas,

kertekben, a színes lobogásban, te meg én.

Ég csillaga csillog körülöttünk, s ha a hold

felsüt, ki ragyog más sugárban? Te meg én.

Nincs én, se te, együtt a gyönyörben szabadon,

őrület ölében, de vidáman, te meg én.

Hallgatnak a hangos papagájok, szerelem

száll most a világnak tavaszában, te meg én.

Némán heverünk itt, s ugyanakkor mi vagyunk

egyszerre Irakban s Khoraszanban, te meg én.

/Ford.: Vas István/