Z. Tábori Piroska: Holló királykisasszony

Volt egyszer egy haszontalan, rossz kis királylány. Sohasem fogadott szót az édes anyjának, mindég bosszantotta, a tanulás elől megszökött, a ruháját össze-vissza tépte. Búsult az édesanyja nagyon és egyszer úgy megharagudott rá, hogy azt mondta: - Bárcsak valami madár lenne belőled, hogy elrepülnél s ne bosszantanál.

Hát uramfia, abban a percben fekete holló lett a haszontalan kis királylányból és kirepült az ablakon. Sohasem látta többé az édesanyja.

Egyszer egy királyfi utazott az erdőn keresztül. Hát elébe repül egy fekete holló s azt mondja neki. – Szabadits meg, szép királyfi, bizony meghálálom! – Kérdi a királyfi: - Hogyan szabaditsalak meg, holló madár? – Majd én megmondom néked. Jöjj el este oda a hegyoldalba, a nagy barlangba, ott lakik tizenkét varázsló, azok tartanak engem fogva. Akármivel kinálnak, ne egyél, ne igyál semmit. De megtartsd ám, mert ahogy az első falatot, első korty italt lenyeled, véged van neked is, nekem is!

A királyfi nem ijedt meg a fenyegetéstől, este, ahogy a hold felkelt, beállitott a nagy barlangba. A tizenkét varázsló éppen a vacsoránál ült. Volt előttük, a nagy asztalon, ami jó étel csak van a világon. Sütemény, gyümölcs, odébb meg aranyszinü bor, pirosbor, tiszta forrásviz.

Leültették a királyfit, kinálták mindenféle jóval, de semmit sem fogadott el. Azt mondta, nem éhes, nem szomjas.

Akkor fenyegetni kezdték, hogy megölik, ha nem eszik, nem iszik velük. De a királyfi attól sem ijedt meg.

A varázslók felugráltak, mindenik kihúzta éles kardját, a királyfi már azt hitte, ütött utolsó órája. Mikor tizenkettőt ütött az óra, egyszerre nagy égzengés, földindulás támadt, a tizenkét varázsló tizenkét fekete hollóvá változott, károgva repültek ki a barlang nyilásán, a királyfi előtt pedig ott állott mosolygó arccal egy gyönyörü királylány.

-      Köszönöm, jó királyfi, hogy megszabaditottál – mondta a királylány -, én voltam a holló. Most menjünk haza édesanyám várába, ezt a sok kincset pedig adjuk azoknak, akiktől elrabolták.

Úgy is tettek, a kincset elosztogatták. Maguk pedig hazamentek a királynéhez, s ott a királyfit királynak választották. Bizony jó király lett belőle.