Felejtek - és a pillanat rügyeit
kigöngyölgetem...
Tavasz sürget - megoldódik a világ,
szirmaiból kibomlik tündökölve.
A somfaág:
mintha sárga madárcsibe futna fölötte -
s csak a pinty friss hangocskája marad a
leveleken.
A zefírszinü gyöngyike csöpp csillagát
a sárból az égbe röpíti föl.
Hajlok a hóvirág fölé, véresre sebez
mámorom...
Úgy fénylik a Föld,
mintha nem is pusztulásod hírnöke
lennél, hanem virágoké még ismeretlen
sírodon.
/Ford.: Tandori Dezső/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése