2015. április 14., kedd

Alekszandr Blok: Őszi nap


A tar mezőkön ballagok,
utam hű társa, véled,
s kiárad, mint ó templomok
homályában, a lélek.

Tetőtlen, csöndes őszi nap,
egy rekedt hangú csóka
kiált csak kóbor társakat,
s köhög egy vén anyóka.

Alacsonyan leng, fodorul
füstje az ócska csűrnek.
Elnézzük hosszan, szótlanul,
a darvak hogy repülnek.

Száll, száll az ék az égen át,
vezére sírva krúgat.
Miért jajong, miért kiált,
hírlője őszi búnak?

Süppedt falvak gunnyasztanak
ínségesen, sötéten.
Megsűrűsül az alkonyat,
tűz gyúl a messze réten.

Ó, ínséges hazám, orosz
földem, mi vagy te nékem?
Ó mondd, miért, miért zokogsz,
én árva feleségem?


/Ford.: Lator László/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5