Google+ Followers

2015. április 23., csütörtök

Astrid Hjertenaes Andersen: Virágzó gyümölcsfák


Fák, virágzanak, mint idegzet feszül bőrön át.
Emlék elúszó felhőn könyöklő angyalokkal.
Megérzem a fákat, mint kertemen átfutó
fehér szarvasok csapatát.

Itt az örök, sohase nyugvó föld
a talpamnak adja nedvei áramát.
Talpam televényt akar körme alá is.
Táncolni akar a láb.
A fű-zöld kalimpálásnak enged bokám.
Tagjaim hallgatóznak. Csípőm is hallja
a fakadás dob-szózatát.
Szirmokat hajóztat karomba a vér.
Kezem ujj-ágából a fényben
rózsák ugornak elő telivéren.

Virágzó fák, mint rózsa-adó
hattyúi szárnyú, kagylóként harsogató
táncosnők, akik lábhegyen úsznak a kerten át.
Nyelvükön gyümölcsök íze. Én vagyok valamennyi.
Virágzásomban csak a hó fog bilincsbeverni.

/Ford.: Nagy László/


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5