Google+ Followers

2015. április 23., csütörtök

Jaroslaw Iwaszkiewicz: Az éjszaka könyvéből


II.

Ajándék a nyári este,
sajgó sebre csendes ír,
fényt derít a zöld berekre,
kéz a kézben kertbe hív.

De az éj az Isten kéme,
minden fája árny-sötét:
kertünk sebzi hófehérre,
emlékké a feledést.

/Ford.: Kerényi Grácia/

1932 Nyár

XXXVII

Csak mímelem én, hogy
nem félek az éjtől,
ablakomba ha állok,
a kinti sötéttől:

az égre nézni
kényszeredve tudok csak,
hol szörnyü felhők
s szörny-csillagok lobognak.

S a fa is amott
úgy feketéllik,
szemhéjam alá, az
ágyamba rémlik.

Kebledre bujok,
zengő szivedre:
nyugodt fák és éjszakák
susognak benne.

/Ford.: Kerényi Grácia/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5