Google+ Followers

2015. április 29., szerda

John Masefield: A nyugati szél


Szél fúj, nyugati szél fúj, madárszavú:
sírok e meleg szélben, elönt a könny, a bú.
Nyugati földön, barna hegyeken kél,
jelent áprilist, nárciszt nekem e szél.

Az a szép föld a gyötrött szíveknek gyógyerő,
erősít, mint a bor: a jó levegő.
Almafák virágoznak, füvön nyújtózni jó,
fészkelő rigók hangja aranyfuvolaszó.

„Régen elmentél, testvér, meddig leszel oda?
Április van, fehér a galagonya:
kisüt a nap, a fényes eső meleg,
mikor jössz haza, testvér, mi lesz veled?”

„Zöldell a vetés, testvér, ugrál a nyúl,
habos az égbolt, áldott esője hull,
attól dalol a férfi, esze tüzel,
sétál a víg tavaszban, vadméhre felfülel.”

„Szól a pacsirta, testvér, a zöld vetés felett,
jössz-e nyugtatni, testvér, sanyarú testedet?
Adok gyógyírt, ha szíved, ha szemed szomorú” –
szól a nyugati szél, a madárszavú.

Azon a fehér uton nyugatra megyek én,
megfáradt fejem, szívem lepihen hűs füvén,
rigók, ibolyák, szívek szerelme hazavon,
nyugati szép hazámba, ahova tartozom.

/Ford.: Nagy László/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5