Google+ Followers

2015. április 19., vasárnap

Peju Javorov: Kék köd órájában


Ablaküvegen át figyelem: gyerekek
játszanak odakint, létükben ez a reggel,
orcájuk gondtalan, tavaszi színűek.
Virág szemem előtt valaha hervadt már el?
Ülök és figyelek: az emlék föltolul,
és akaratlanul kérdem a messzeséget,
hol ösvények, utak homálylón összeérnek:
onnan mi közelít, és ki megy arra túl,
a láthatár ezüst falait átszögezve?
S mert minden óra hord halált és életet,
ki lesz, ki rámutat gazságra, becsületre?
Gyerekek, szívből féltelek.

Útját, az átkosat a nap befejezi,
fölöttetek az ég lobog villámtól gyújtva,
fedetlen főtőket felhőzik füstjei.
Én tudom mi az ég dele és háborúja.
Már csak virrasztok itt, bejártam nappalom…
Gyerekek, figyelnek szenvedve és mosolyogva.
Nyugvásomért irigy ugyan kicsoda volna?
Nem várok semmit már, csupán az ablakon
a függöny-zuhanást. És nem hallhatja fül
jajszótokat, ha fönt süvít a vihar torka.
Rám látomástalan éjszaka hengerül.

Rongyosak, porosak lesztek, s az esteli
hűvösség meglegyint. Bágyadva, leszegetten
hallgatnak homlokok. A múlt keservei
parázslón fújnak még megsebzett lelketekben,
mint nyíl, ha betalált a célba, s benntörött.
S majd eltűnik az est aranyfüstje is lassan
fönt, hol álom se járt: a rejtelmes magasban.
S ha rátok is ama kék köd órája jött
elaltatva a zajt, s a föld sóhajtoz némán,
s néztek erőtlenül az ablakon át,
gyerekek, csöndesen emlékezzetek énrám,
és mondjátok: Jóéjszakát.


/Ford.: Nagy László/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5