Google+ Followers

2015. április 6., hétfő

Wladislaw Broniewski: Fájdalom és dal


Az élet eztán még mit adhat?
Egy év? Kettő? Vagy több talán?
Gyász-hattyúk úsznak: gondolathad,
a Styx felé a Visztulán.

Tudtam, mit kell harapni, mellem
mi ellen kell feszítenem,
nem okoskodva építettem
a versem és az életem.

De mint a rozsda, tiszta szómat
úgy marta szét a fájdalom:
vak éjszakában elfutó hang,
riadt kiáltás lett dalom.

De ifjú dac van jajszavamban.
Ha sújt a villám, ám legyen!
E rongy világhoz egy szavam van:
a tagadás, a büszke nem!


/Ford.: Lator László/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5