Hozzám nőttél, mint fához a levele -
mit mondjak neked, élet?
Azt, hogy persze, természetesen -
lomb, le nem nézlek.
Mert ha fa, vagyis költő lettem,
levél nélkül nem élhetek,
akárhány út van, nem enyém egy sem,
én a magamén megyek,
buckán-gödrön,
pusztán át:
írj, de a földön
tisztán járj.
/Ford.: Kerényi Grácia/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése