Google+ Followers

2015. április 29., szerda

Z. Tábori Piroska: Az utitárs



Egyszer egy legény elindult vándorolni. Ahogy kiér a faluból, egy embert lát az árokban feküdni. Odamegy, megnézi, miért fekszik ott, hát látja, hogy se ruhája, se cipője, a rablók mindenét elvitték. Hamar visszamegy a legény a faluba, utolsó pénzén ruhát, cipőt vett az idegennek, a sebeit is kimosta és addig ápolta, míg meggyógyult. Akkor elbúcsúzott tőle és ment tovább.

Elért a király városába. Volt a királynak egy szép lánya, aki boszorkányok hatalmába került, minden éjjel megszökött otthonról és elment táncolni a boszorkánybarlangba. Nem is akart feleségül menni, csak ahoz, aki három gondolatát kitalálja.

A legény ott állt a palota előtt, azon járt az esze, hogy jó volna kitalálni a királylány gondolatait, hát egyszer csak ott terem mellette az ember, akit a falu szélén ápolt, s azt mondja: - Sose búsulj, fiam. Feküdj le aludni, majd én reggel megmondom, hogy mire gondol a királylány. – A legény szótfogadott, lefeküdt, az idegen pedig, aki szintén varázsló volt, megleste, mikor a királylány holló képében kirepült a palotából, maga is hollóvá változott és utána ment a barlangba. Ott megtudta, hogy a királylány a cipőjére fog gondolni. Megmondta a legénynek, de mekkorát nézett a királylány, mikor a sehonnai legény kitalálta a gondolatát. Másnap a kesztyüjére gondolt, a varázsló azt is megleste, megmondta a legénynek, az meg reggel elé állt véle. Harmadnap aztán a királylány a főboszorkánytól kért tanácsot, hogy mire gondoljon. Az azt mondta, hogy az ő fejére, azt ugyan ki nem találja a legény! Hanem a varázsló megint csak ott volt, megvárat míg a többi boszorkány elment, akkor levágta a főboszorkány fejét, odaadta kendőbe kötve a legénynek. Mikor a királylány azt kérdezte, hogy hát ma mire gondol, a legény kibontotta a kendőt, maga is megijedt a rút fejtől, a királylány nagyot sikoltott, mert egyszerre megszabadult a boszorkányok hatalmából.

Nem is kérdezett többet semmit, feleségül ment a legényhez. Hanem az idegen ugy eltünt, mintha a föld nyelte volna el, hírét sem hallották többet. A legény meg boldogan élt a szépséges királylánnyal, míg meg nem halt.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5