Google+ Followers

2015. május 1., péntek

Jékely Zoltán: November panaszaiból /1935/


1

Barnult facsonkok, megtépett palánk,
tövében sárguló levelek asznak,
s pipáznak már, akár a nagytaták,
vityillók oldalán a barna kazlak.
Hol vannak a gyümölcsösök? Mind elértek,
gyermek lerázta-verte, szedte vén:
aztán gyomrokba vagy pincékbe tértek,
egy-egy bingyó maradt csak ághegyén.
Az oltványokat már nyúl kaparja,
a házakon varjak kuruc-hada,
s ha lent repülnek, akad, aki hallja:
úgy sír a szárnyuk, mint egy ballada.

2

Tudom, maholnap spleenes ablakok
álmuk lerögzitik: a déli erdőt!
Ó, addig bár egy rózsát adjatok,
egyetlen kis bimbót a hosszu kertből!

Bár csak egy hitvény csokorravalót
szedhetnék össze, egyetlen csokornyit!
Hűtlenek voltunk, télirevalók:
nem szimatoltuk a nagy ősz bimbóit.

Most várhatjuk a jégvirágokat,
ablakunk majd vágyálom, déli dzsungel,
s izgága szivünk szinte megszakad,
ha virágosbolt előtt baktatunk el.

3

Hová tűntek a gyötrött levelek?
A tarka szárnyacskák hová repültek?
S a tücsök! Tán Japánban zengenek:
a kerti béka Kóreában ünget.

Kibújtak a földgömb túlsó felén,
s most a sárga emberkéknek zenélnek:
de ittmaradtam kényszerűen én
s állataim, a jó kutyák, szegények!

- Hallod, szűkölnek és nyüszítenek,
árva fickók a kuckók ronda rongyán:
avagy kiállnak eléje s remek
fejtartással dudálnak, mint toportyán.

S a mi kutyánk! szegény, hogy kecmereg
rozsdás láncán a mocskos hó levében!
A könnye is hull. Biztosan beteg.
Vess neki egy cukrot, Jézus nevében!

4

Este megszépül a nyirkos világ.
A holdhoz kémények kék füstje járul:
konyhák mélyén sülnek a vacsorák,
s rőzsetűz-illat mesél Nagymamáról.

De boldog voltam! Volt macskám, kutyám:
hideg télben üldögéltünk mi, négyen,
mesét hallgatva, uzsonna után,
a roppant búboskemence tövében.

Hol van ő most, az elszáradt öreg,
jó nagymamánk, Andersen szép meséje?
Sötét konyhában ül, kisgyermekek

között, a nagy Kinizsiről mesélget...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5