Darvak szállnak az őszi estben,
mécsvilágú falumnak egén,
csillagok alatt szállnak lassan,
s nézi őket egy-két bús legény.
A csillagok széthullt parazsak,
s mintha égne a darvak szárnya,
de hiába – nem hull bodros toll
a farkukból erre a tájra.
Egy nagy, sötét V betű száll csak –
mintha egy régi mese szállna,
mely ezer éve, hogy útra kelt,
s falum fölé most terült szárnya…
V betűvel kezdik a mesét, -
voltak itt nóták, darutollak,
s most talán csak a holtak hallják,
hogy az égen darvak kurjongnak…
Szállnak lassan, halálos csöndben,
viszik a nép meghalt dalait,
s az útjukra fáradtan sírja
az őszi ég a csillagait.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése