Hová lett az a régi kert,
az égi kert
melyben egy hajóduda alkonyt énekelt
hová hová
s a Dunán úszó hófehér hajó
fedélzetén egy könnyű nyírfa állt
na és na és
Kart karba öltve indulnak a fák
hullatják tolluk a madár virágok
vasöntvény-varjak lent a Vérmezőn
Az estbe boltozatos műhelyében
tompán zuhan az ötvöskalapács
a Holdat domborítják
és reggelre a dáliák helyén
már ónvirágok nyílnak
A köd mögött szétlebbenő hajával
egy lány menekül
készülnek jelentések fölhívások
az emberiség üdve és jövője
igyunk teát és nyeljünk vitamint
Tető alatti ablakába állt
foglalkozása költő
és Dél felé repült
S mert itt az ősz és
közeleg a tél
A lánchidat az Alagútba tolják
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése