Megrezdül a víz meg a lég.
Mustos ragyogás heve forr:
A tóba merül le az ég,
S a tó az égbe omol.
A nap kivirul, csodaképp,
S fölolvaszt téged is, engem.
Örök csak a zöld meg a kék
A mélyben s fönt az egekben.
A percek ösvénye maradjon
E lét, ha minden megáll
Előttünk. Ezen a parton.
S utánunk - ezen a parton.
Ha a perc tovaszáll,
Ha röptünk véget ér itt lenn,
S szinte túl a halálon, lehulltan,
Mi csak élünk, légzünk. Irigylem
A szivet, mely már sose dobban.
S a fejet a tőkén, a tépett
köteléket, ha mindennek vége.
Mintha felhőként térnék meg
A zöld vízből föl az égbe.
/Ford.: Garai Gábor/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése