Google+ Followers

2015. június 9., kedd

Alfonsas Maldonis: Zöld és kék tájkép

Megrezdül a víz meg a lég.
Mustos ragyogás heve forr:
A tóba merül le az ég,
S a tó az égbe omol.


A nap kivirul, csodaképp,
S fölolvaszt téged is, engem.
Örök csak a zöld meg a kék
A mélyben s fönt az egekben.

A percek ösvénye maradjon
E lét, ha minden megáll
Előttünk. Ezen a parton.
S utánunk - ezen a parton.

Ha a perc tovaszáll,
Ha röptünk véget ér itt lenn,
S szinte túl a halálon, lehulltan,
Mi csak élünk, légzünk. Irigylem
A szivet, mely már sose dobban.

S a fejet a tőkén, a tépett
köteléket, ha mindennek vége.
Mintha felhőként térnék meg
A zöld vízből föl az égbe.


/Ford.: Garai Gábor/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5