Google+ Followers

2015. június 16., kedd

Antanas Vienazindys: Dal


Ó, én dalocskáim, kedves vigaszaim!
Bízom tireátok szívem-panaszaim:

Boldogan zokogok, ha már tiveletek
Előszámlálhatom tenger keservemet.

Sírós panaszokra, epedve-zokogva:
Tanultam dalolni, mint erdő kakukkja.


Hatalmasok kése, szívemben a táncod!
Raktak a nyakamba súlyos szemü láncot.

Görnyednem ezért kell, kenyérhajat rágnom:
Árván, mint gyilkos lélek e világon.

Őseim de messze, csillagokba írva!
Keserves szívemet nincs, ki megnoszítsa.

Testvéreim messze! Nyugatnak-keletnek.
Ha még nem feledtek, biztos elfelednek.

Messze te is, hattyúm! Én fehér madaram,
Aki így vár téged, keserves sorsa van.

Miért, hogy sajnálod hó-színe szárnyadat?
Miért, hogy kerülöd nyomorult házamat?

Karomat kitárom...várlak örökösen.
Ázom keserűség kínja-könnyeiben.


/Ford.: Tandori Dezső/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5