Ó, harmatos fürtökkel ki a reggel
ragyogó ablakából intsz le, fordítsd
angyal-szemed nyugati szigetünkre,
mely teli dallal várja jöttödet.
Domb mondja dombnak és a figyelő
völgyek hallgatják: vágyódó szemünk
fénylő sátradra tekint fel: siess,
szent lépteid járják be égövünket.
Lépj dombjainkra, illatos palástod
hadd csókolják a szellők: ó, lehellj ránk
este, reggel, s szórd gyöngyeid szerelmes
földünkre, mely teérted lett beteg.
díszítsd fel végig finom ujjaiddal,
és hintsd keblére csókjaid, s arany
ékeddel koszorúzd bágyadt fejét,
mely néked fodrozá szép fürtjeit.
/Ford.: Somlyó György/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése