Google+ Followers

2015. június 9., kedd

Anton Wildgans: Adagio csellóra


Nyugovóra szállnak
a nappali vágyak,
hol rózsáll a nád.
Mely függött remegve
sűrű nyírfaágak
közt, mint halovány rab,
lassacskán lebegve
kel a holdvilág.

Fűzfácskák viselnek
fehér, lenge selymet,
szunynak a habok.
Réten kuporogva
óriás a boglya,
s álmatlan keringnek
sötétlő szelindek
csapatok.


/Ford.: Kálnoky László/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5