Csanádi Imre: Berdicsevi nyírfák

Zúgnak, zúgnak a nyírfák,

zúgnak az ukrán szélben

maszatos égre írják

jelüket jós-sötéten.

Délnyugat sarka mordul,

csapzott arcunkba port vág,

mit üzensz a romokból,

elhagyott, édes ország?

Utolérsz álmainkban,

vagy tévesztő varázslat,

jóízed mondhatatlan,

sajdító látomás vagy.

Vak ösztön a sötétből

ezerfelől, te drága,

ezer karral feléd tör,

emlékek lágy világa.

Fiad vagyok, anyám vagy,

végy vissza, égten-égek,

halálosan kivánlak, -

meddig epedjek érted? –

Zúgnak, zúgnak a nyírfák,

zúgnak az ukrán szélben,

közönyös égre írják

jelüket eltökélten.

Délnyugat sarka hördül,

csapzott arcunkba por vág, -

ítélet kürtje dördül:

ránkfér e zord tanulság!...