Google+ Followers

2015. június 5., péntek

Csanádi Imre: Másodvirágzó


Ősz borzolja tövig az akácfát,
termi a fa mégis virágát,
késő fürtjét önfeledve hozza,
lombja vesztét vele koszoruzza.

Lombja vesztét – noha még keményen
ring a sötét korona a fényen,
megérett az: nem is vár a dérre,
pengve hull a levelek fillére.

Rég elhányta május a virágát. –
Ki látta őt, a talpig-virág fát?
Ki becsülte? rejtekben, magának
nyíladozott, mígnem belefáradt.

Eh, mit használ, ha panasz, ha mentség?! –
mutasd meg, fa, mit tudtál a mit tudsz még!
virágozz, ha sajgóbb is – igézze
méheit a szirom-torkok méze.

Fogyni tilos virágnak vagy dalnak,
így szép lenni, mindig fiatalnak:
míg az árnyék fölénk nem fonódik,

bokrétánkat ragyogtatva holtig.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5