Hol volt, hol nem
volt, élt egyszer egy szegény öregember egy öreg házikóban. Egyszer nagy szél
támadt, és levitte a ház tetejét. A szegény öreg jajgatott, majd
elgondolkodott: "Elmegyek magához a Szélhez, panaszt teszek nála."
El is indult, ment
egy egész nap, amikor leszállt az este, bejutott egy nagy erdőbe, és ott talált
egy kis kunyhót. Bement a kunyhóba, és megkérdezte a gazdát: "Nem tudod,
hol lakik a Szél?"
A gazda így felelt:
"Én magam vagyok a Szél."
"Azért jöttem
hozzád, hogy panaszt tegyek."
"Miért?"
"A Szél
levitte a házam tetejét, és most nem tudom, hogyan is lakjam benne."
"Ne haragudjál
rám! Csak véletlenül akadt bele az egyik szárnyam. Adok neked egy kendőt. Ha
ezt a kendőt kiteríted az asztalon vagy a földön, mindjárt lesz bőven enni- és
innivalód. Így baj nélkül elélhetsz."
Az öregember fogta
a kendőt, megköszönte az ajándékot a Szélnek, és elment. Amikor hazaért,
megvendégelte minden rokonát és barátját. Az úr tudomást szerzett a
varázskendőről, elküldte az embereit, hogy vegyék el az öregtől azt a kendőt.
Az öreg ismét
elment a Szélhez, és panaszkodott neki: "Az úr elvette a kendőt. Nem tudsz
még valamit adni nekem?"
A Szél így felelt:
"Most adok neked egy furulyát. Ha belefújsz, az úr visszaadja neked a
kendőt."
Az öregember ezután
hazament, és mihelyt csak belefújt a furulyájába, mindenki táncra perdült. Az
úr is tudomást szerzett a csodálatos furulyáról, és elküldte az embereit, hogy
hozzák azt el az öregtől. Az öregember mihelyt furulyázni kezdett, az úr
emberei is akarva, nem akarva táncolni kezdtek. Semmi mást sem tudtak csinálni.
Az úr megharagudott, és még több embert küldött az öreghez, de azokkal is
ugyanaz történt.
Az úr nem akarta
elhinni, ezért maga is elment a feleségével együtt az öregemberhez. Az csak
belefújt a furulyába, már az úr és a felesége is táncolt, addig táncoltak, míg
csak össze nem estek, és kérlelni kezdték az öregembert, hogy hagyja abba a
furulyázást.
Az öreg ekkor
megkérdezte: "Visszaadod a kendőmet?"
Az úr így felelt:
"Vissza, vissza."
Ekkor az öregember
visszakapta a kendőjét, és azután boldogan élt a haláláig.
/Ford.: Dabi
István/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése