Google+ Followers

2015. június 2., kedd

Wystan Hugh Auden: Ballada


Mily hang szúr borzongatva fülembe?
Dobszót dob a völgy idefel, idefel?
- Csak katonák, rajtuk meggyszinü mente,
a csapat menetel.

Ó, honnan e fény? Sziszegő nyilait
szétszórja vakítva, vakítva.
- Csak a nap tűz fegyvereikre, amíg
vonulnak a síkra.

Vajjon mit akarnak e reggelen? Oly nagy
felszerelés mire jó, mire jó?
- Drágám, a szokásos harci-gyakorlat,
vagy talán riadó.

Ó, mért kanyarodnak egyszeriben,
az útról szaporán letérve, letérve?
- Tán így vezényel a tiszt, szivem:
mért borulsz térdre?

Megállnak. Orvost kér valaki, nem?
Ló horkan, fékez a zabla, a zabla.
- Minek orvos? Sebesült, szivem,
nincs e csapatba.

Az ősz papot keresik akkor, igen:
a papot keresik, úgy-e őt, úgy-e őt?
- Nem, senki se tér be, elmennek szivem,
a paplak előtt.

A ravasz gazdát keresik talán,
őt keresik, azt hiszem, azt hiszem.
- Nem. A csapat most túl megy a tanyán
és futni kezd, szivem.

Hova mégy? Nem lehet maradni? Miért?
Sok szent fogadásod, ha becsap, ha becsap!
- Szeretni foglak, szám ennyit igért.
De most el kell hagyjalak.

Jaj, leverve a zár, az ajtó betörve,
jaj, a csapat a kapun bevonul, bevonul.
Durván döng le bakancsuk a földre,
és szemük ég vadul.


/Ford.: Képes Géza/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5