A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bíró András. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Bíró András. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. december 22., vasárnap

Bíró András: Nyírfánk tavasza



fehér törzsű fánk
arany fény felé
nyújtóztasd mindig hóselyem fejed
mindig fölfelé
s körbeforogva
fehér ágaid a Napnak mutasd

és növekedvén
arany mezőben
zöldben pirosban járjon a lábad
és nyújtózkodván
arany mezőben
koronádba tűzd tűzd föl a Napot

fehér törzsű fánk
pihenni vágyunk
terjeszd fölénk a végtelen időt
galambot fogadj
ágaid közé
s ott mártózzék a Nap aranyában

fehér törzsű fánk
arany mezőben
áll koronáján tartva a Napot
galamb fürdik a
Nap aranyában
tavasz van béke időtlen idő

Bíró András: Április


Tavaszi ág, meggyfavirág,
fényesbe fordul a világ.

Rezzen a fű gyenge szára,
rezgeti piros bogárka.

Piros bogár, Kató-bogár,
a boldogság merre, hol jár?

Itt jár a tavaszi kertben,
készülődő szerelemben.

A fű zöldet, ág fehéret
zsendít s mondja, szép az élet.

Tavaszi ág, meggyfavirág,
egyre fényesebb a világ.

Meggyfa kerek, fehér kontyát
sárga méhek teledongják,

amott lila virágözön
s gyík szunnyad langy bazaltkövön,

emitt fehér jácint billeg,
tetszik is a kikericsnek –

véle, hogy megismerkedjék,
felé fordítja a fejét…

Tavaszi ág, meggyfavirág,
kifényesedett a világ.

Bíró András: Rám találtál



Kallódtam éppen eleget -
szél fútt, mint őszi levelet,
veszendőbb voltam törékeny nádnál
s te mégis, mégis
rám találtál.

Kergetett vadként futottam,
megbújtam sötét zugokban,
vesztemet tudva, halálom várván
s te mégis, mégis
rám találtál.

Magányos cédrus, egyedül,
amin az orkán hegedül,
nem állt magában, mint én, oly árván
s tán éppen ezért
rám találtál?

 

2013. december 21., szombat

Bíró András: Fenyőink



1.
Lucfenyő, fekete fenyő,
de lassan nő, de lassan nő!
Elszáll fölöttünk az idő,
mire megnő, mire felnő.

2.

Rügyeit nézd, a rügyeit,
amint nedvességgel telik!
Mily feszültség! Majd kipattan
most, ebben a pillanatban!

3.

A törzséből gyanta serken,
gyanta kúszik zöld erekben
és nő, egyre sebesebben -
a növesztő képzeletben.

Bíró András: Nyugalom



Nyugalmat ád a téli kert,
elébed szórva szűz havát
s elmélázhatsz a gyors időn,
hogy minden szépség elenyész -
a téli kert nyugalmat ád.

Nyugalmat ád a tavasz is,
eléd terítve zöld gyepét
s elmélázhatsz: minden megújul,
színes ruhába öltözik -
nyugalmat ád a tavasz is.

Nyugalmat ád az őszi kert,
kínálva szőlő zamatát,
az édes szüret örömét
s elmélázhatsz: borod beérik -
az őszi kert nyugalmat ád.
Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5