Heinrich Vogel: Tudom...

Tudom: e véres lábnyom

szent lábadtól ered.

De, ó, ki éli át, mondd,

méltón keresztedet?

Tudom: e bíbor zápor

szerelmed gyöngyei.

De ha zörgetsz, ki bátor

a szívét tárni ki?

Tudom: a kínzókamrák

ölén is ott remegsz,

és minden ütleg, vadság

Rád tolja a reteszt.

Tudom: Te a nyomor bús

kordéival vonulsz.

Reményként árva, koldus

sorsok éjén kigyúlsz.

Tudom, hogy ágyad üszkös

romok közé veted,

s minden koporsószöghöz

a deszka a Tied.

Tudom: kékes ajakad

minden halálban ott,

s a keserű poharat

fenékig kiiszod.

Tudom, Uram, hogy járod

e bús ösvényeket...

De mondd, ez távozásod,

vagy már jöveteled?

/Ford.: Szénási Sándor/

Heinrich Vogel: Miért nem?

Madárka! Csúf kalitka

Beh régi foglya vagy.

Zárad kezem kinyitja.

Mért nem repülsz? Szabad!

Lélek! Sorvadsz halálba.

A gond: börtönlakat.

Isten ajtódat tárja.

Mért nem repülsz? Szabad!

/Ford.: Szénási Sándor/

Szent Ambrus: Éjjeli zsolozsmára (hétfőre)

Frissült tagokkal ébredünk,

Már ágyat, álmot megvetünk.

Atyánk, eléd száll énekünk,

Könyörgünk, légy e nap velünk!

A nyelv első dala te légy,

Lobogjon a lelkünk feléd,

Hogy tetteink e mái nap,

Ó, Szent, veled induljanak.

Fénytől fusson az éjszaka,

Győzzön a nappal csillaga,

S bűnt, amit az éj hozott,

A fény kegyelme rontsa el.

Esdünk azért is tégedet,

Verj el minden veszélyeket,

Hogy így hűséges ajkakon

Dicsértessél mindenkoron.

Engedd meg azt, kegyes Atya,

S Anyának mása, egy Fia,

S te Szentlélek, Vigasztaló:

Mindörökön uralkodó.

/Ford.: Sík Sándor/

Szent Ambrus: Első bórára

Már kél a fénynek csillaga:

Esengve kérjük az urat,

Járjon ma mindenütt velünk,

Ne rontsa ártás életünk.

Nyelvünket fogja fékre ma:

Ne szóljon rút perek szava.

Szemünket védőn óvja meg:

A hívságot ne lássa meg.

Lakjék szívünkben tisztaság,

Távozzék minden dőreség.

A testnek dölyfét törje meg

Étel- s italban hősi fék.

Hogy majd a nap ha távozott,

S az óra újra éjt hozott,

Lemondásnak szent éneke

Legyen az Úr dicsérete.

Dicsérjük az örök Atyát,

Dicsérjük Egyszülött Fiát

S a Lelket a Vigasztalót,

Most és örök időkön át.

/Ford.: Sík Sándor/

Benjamin Schmolk: Húsvéti ének

Húsvét Királya, Fénye!
Sírodhoz járulok,
Szegény szívem reménye,
Hogy megmutathatod:
hogyan lesz víg halálunk
S vidám felébredés,
Haza hogyan találunk,
Hol élet üdve kész?!

A földben fekszel itten,
Ezzel megszenteled:
Ha majd temetnek engem,
Így szívem nem remeg.
Habár a porba térve
A földdel lesz elegy,
De a föld is elvégre
Mindenütt a Tied!

A sírban nyugton alszol,
Lezárva két szemed:
Így rém engem se hajszol,
Békén pihenhetek.
Nem tölt el félelemmel,
Kihúnyhat mind a fény:
Jön majd egy drága reggel,
És Téged látlak én!

Sírodon volt pecsét is,
De széttört a lakat:
Halálnak foglyaként is
Szabad vagyok, szabad.
Síromról el hatalmas
Kéz tolja a követ,
S szemem majd diadalmas
Urát pillantja meg...

Útad magasba ível,
Ó, szent irány-szabás!
Ösvényed járva szívvel,
Lesz víg találkozás!
Lakásom kész Tenálad
Végtelen koron át,
Hol szent Kezed kinál majd
Színarany koronát.

Te életemnek élte,
Halálom holta vagy,
A nagy ínséges éjbe'
A Pártfogóm maradj!
Hadd vessem szent sírodban
Halottas ágyamat,
Hadd ébredhessek ottan,
Ha kelt a drága Hang!

Az Olajfák Hegyéhez
A menny olyan közel.
Lelkem, Te üdvre éhes,
Szárnyalj, s megérkezel!
Sálem békéje vár rád,
Mely vont, emelt, hivott,
És győzedelmi pálmák.
Bár lennék máris ott!

/Ford.: Szénási Sándor/

Heinrich Vogel: Húsvéti dal

Boldog reményem: Isten,
ha jő a zord halál,
a mentsváram Ő, s a kincsem.
Szent országába vár.

Halálomat megölte
a szent kereszthalál,
húsvéti napfelkölte
ragyog siromba már.

Halálom elszenvedte,
Krisztus feltámadott!
Istennek megszerezte
az eltévedt juhot.

Ígéretei: bölcsőm,
hol alszom édesen,
és várom, hogy majd felköltsön
hatalmas Istenem.

A félelem nem éget,
Igéje jár velem.
Nem ér szerelme véget,
ölében nyughelyem.

Szózat zeng majd az égből,
kriptáknak zárja hull,
és trónja lépcsejéről
elindul majd az Úr.

Teremtő szent szavára
ujonnan élek én.
Új ég, új föld határa
tündöklőn int felém.

Nem lesz seholse bú itt,
nem lesz bűn és halál,
Isten mindent megújít,
s hálánk imája száll.

/Ford.: Szénási Sándor/

Stuart Merill: Húsvéti dal

Lelkem csupa harang,
lelkem csupa madárka!
A csermely fényes árka
csupa csillag alant.

Lelkem csupa virág,
a lelkem székesegyház!
Dal, ének ébredez, száz
vidám gyerek kiált.

Lelkem csupa öröm,
a lelkem csupa angyal!
Teli a csűr a maggal,
a Sors jár a ködön.

A lelkem szerelem,
a lelkem csupa Isten!
Ó kösd be a szemem
s vezess te drága kincsem!

/Ford.: Kosztolányi Dezső/

Albert Bartsch: Reggeltől estig

Hadd kezdjem el imádsággal
minden reggel napomat.
Hadd készüljek imádsággal
arra, amit tartogat.

Imádságban kérjek erőt,
ha szolgálatba vezetsz,
imádkozva induljak a
testvérhez, akit szeretsz.

Imádkozva leljek jó szót,
más sebére balzsamot.
Hadd győzzek le imádkozva
kételyt, hajszát, haragot!

És ha este imádkozva,
munkámat bevégezem,
imádkozva érintse meg
ruhád szegélyét kezem!

/Ford.: Túrmezei Erzsébet/