Emily Dickinson: Valami őrzi a szobát

Valami őrzi a szobát,

álomnál csöndesebb.

Mellén egy ágacskát visel,

nevét nem mondja meg.

Fogdossák, rálehelnek:

rázzák üres kezét.

Egyszerű súlya odahúz

és nem tudom, miért.

Nem sírnék a helyükben,

a könny gorombaság:

az erdőbe a tündér

ijedten visszalép.

A jámbor szomszéd pusmog,

hogy „korai halál” –

mi szépen körülírjuk:

elrebbent a madár.

/Ford.: Gergely Ágnes/

Emily Dickinson: Valami őrzi a szobát

Valami őrzi a szobát,

Álomnál csöndesebb.
Mellén egy ágacskát visel,
Nevét nem mondja meg.

Fogdossák, rálehelnek:
Rázzák üres kezét.
Egyszerű súlya odahúz
És nem tudom, miért.

Nem sírnék a helyükben,
A könny gorombaság:
Az erdőbe a tündér
Ijedten visszalép.

A jámbor szomszéd pusmog,
Hogy "korai halál" -
Mi szépen körülírjuk:
Elrebbent a madár.

/Ford.: Gergely Ágnes/

Emily Dickinson: E rózsáról a vándor

E rózsáról a vándor
Tudhat, más senki sem,
Ha útszélről nem tépem én
És föl nem emelem.
Egy méhnek majd hiányzol,
Egy pille emleget,
Sietve messzi földről
Keresné kebledet -
Egy madár majd elámul,
Egy szellő majd piheg -
Rózsa, meghalni néktek
Milyen könnyű lehet!

/Ford.: Károlyi Amy/

Emily Dickinson: Uram, ha rózsa nem nyit

Uram, ha rózsa nem nyit,
És nincs ibolya már,
S a dongók ünnepi raja
A Napon túlra száll -
S a kéz, mely mit se téphet,
Míg tűz a nyári ég -
Tétlen nyugszik a földben:
Virágom vedd - tiéd!

/Ford.: Székely Magda/

Emily Dickinson: Szelídebbek a reggelek

Szelídebbek a reggelek,
A dió barna már,
A bogyók képe kerekebb,
A rózsa messze jár.

Vígabb kendő a jávoron,
Piros ruhás berek.
Ékszert tűzök, hogy ósdi
Közöttük ne legyek.

/Ford.: Károlyi Amy/