Valami őrzi a szobát,
álomnál csöndesebb.
Mellén egy ágacskát visel,
nevét nem mondja meg.
Fogdossák, rálehelnek:
rázzák üres kezét.
Egyszerű súlya odahúz
és nem tudom, miért.
Nem sírnék a helyükben,
a könny gorombaság:
az erdőbe a tündér
ijedten visszalép.
A jámbor szomszéd pusmog,
hogy „korai halál” –
mi szépen körülírjuk:
elrebbent a madár.
/Ford.: Gergely Ágnes/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése