Isten, ki végzetünk felett
Úr vagy örömbe, búba,
Ó légy atyánk, s tekints le ránk,
A tékozló fiúkra.
Bűnök tüskéin térdelünk:
Irgalmasságot tégy velünk
S add meg nekünk
A mindennapi kenyerünk!
Imára kulcsolt két kezünk
Csörget csúfos bilincset,
Rab nemzetet, tudjuk mi jól,
Fehér kalács nem illet.
Ha szűkös lesz, ha íze vesz,
Ha csűreink ocsuja lesz:
Add meg nekünk
A mindennapi kenyerünk!
Méltók vagyunk-e, vagy se rá,
Itéleted ne nézze:
Erdőnek, mely elvénhedett,
Kivágatás a része.
Mi sorsunk: fejsze és fűrész,
De gyönge sarjainkra nézz
S add meg nekünk
A mindennapi kenyerünk!
Ó, hány éhenhaló gyerek
Sír fel hozzád az égre!
Ó, hány szülőnek elpereg
Cseppenkint szíve vére!
Tenéked is volt egy fiad:
Az inges kis Jézus miatt
Add meg nekünk
A mindennapi kenyerünk!
