A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Osztrák költők. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Osztrák költők. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. május 26., kedd

Georg Trakl: Magános ősz


Homályos ősz jön, telt s gyümölccsel édes,
a nyári nap halódó fénye sárga.
A széthasadt ködből még tiszta kék les:
madár ha száll, akár mesékben szállna.
Hordókra vár a bor s a csönd a széles
pincék homályán megdermedve áll ma.

Amott a puszta dombon egy kereszt ül:
rozsdás erdőn bolyong a nyáj fehéren.
Egy felleg húz a tó tükrén keresztül:
a földműves pihenni tér be épen.
Az este kékes szárnya halkan pendül
a száraz zsúptetőn s az árokszélen.

Most csillag fészkel már az álmos pillán:
hűvös szobákban csöndes béke hallgat,
a szeretők szelíd szeméből immár
halk angyal lép elő, a szárnya lankadt.
És zúg a nád: kísértet hangja sír rám,
csupasz fűzekről hallom, hull a harmat.


/Ford.: Radnóti Miklós/

2014. december 2., kedd

Georg Trakl: Átszellemülés


Ha beesteledik,
egy kéklő arc csöndben magadra hagy.
A tamarindfán kismadárka énekel.

Egy jámbor szerzetes
összekulcsolja elhalt két kezét.
Máriát fehér angyal látogatja.

Éji koszorú ibolyából,
búzakalászból s bíbor szőlőfürtből,
ez a szemlélődő esztendeje.

Lábad előtt
föltárulnak a holtak sírjai,
ha homlokod ezüstfényű kezedbe hajtod.

Csendben időz
ajkadon az őszi hold,
sötét dal mákonyától ittasultan:

sárgás kövek közt
halkan csendülő kék virág.

/Ford.: Kálnoky László/

Georg Trakl: Útfélen


Leszüreteltek, arattak,
a határban őszi csend.
Az üllő s kalapács egyre cseng,
bíbor lomb közt kacagnak.

A sövénynél őszirózsa,
a fehér gyermek arra vár.
Mondd el, holtak vagyunk mi már:
sötétlik a nap korongja.

Piros halacska a tóban:
egy arc magába néz vakon:
esti szél játszik az ablakon,
kéklő orgonaszólam.

Titkos csillagi fények,
csak egyszer lássalak!
Az anya jön, arcán kín s iszonyat:
árnyban rezedák feketéllnek.

/Ford.: Kálnoky László/

2014. június 14., szombat

Georg Trakl: Szonja



Estére váró régi tar kert,
Szonja kéklő, tiszta csendje.
Vadmadárraj száll, viharvert.
Lombtalan fa őszi csendje.

Szonja hószin életére
napraforgó szirma lankad.
Bíbor sebnek hull a vére,
mord szobákban egyre lankad,

ahol halkan kék harang szól,
Szonja lépte, lanyha csendje,
vad halódik, elbarangol.
Lombtalan fa őszi csendje.

Vén nap fényét rávetíti
Szonja ősz szemöldökére.
Orcáját hó nedvesíti
s hull vadon szemöldökére.

/Ford.: Dsida Jenő/

2014. június 11., szerda

Humbert Wolfe: A rigó




A labdatereknél
a sürüből
reggel, ha megyünk, egy
rigó fütyöl.

Csőrét a kabátját
úgy illegeti,
hogy visszafütyölnöm
illik neki.

Annuska, a lányom
egyet se szól.
Ő azt hiszi, hogy csak
nekünk dalol.

/Ford.: Kosztolányi Dezső/

Humbert Wolfe: Rigók


A büszke bankár
halad a kerten,
dölyftől dagadva,
gondtól leverten.
A százszorszépek
mind rája néznek,
száján beteltség,
kövér önérzet.
Rigók csodálják
kürtőkalapját,
selymes szövetjét,
fekete lapját.
Ő megy kevélyen,
mint egy hülye,
hát a tavasz megy
őnélküle.

/Ford.: Kosztolányi Dezső/
Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5