Estére váró régi tar kert,
Szonja kéklő, tiszta csendje.
Vadmadárraj száll, viharvert.
Lombtalan fa őszi csendje.
Szonja hószin életére
napraforgó szirma lankad.
Bíbor sebnek hull a vére,
mord szobákban egyre lankad,
ahol halkan kék harang szól,
Szonja lépte, lanyha csendje,
vad halódik, elbarangol.
Lombtalan fa őszi csendje.
Vén nap fényét rávetíti
Szonja ősz szemöldökére.
Orcáját hó nedvesíti
s hull vadon szemöldökére.
/Ford.: Dsida Jenő/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése