A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Juhász Gyula. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Juhász Gyula. Összes bejegyzés megjelenítése

2015. április 8., szerda

Juhász Gyula: Telefon


Hallom a hangod messze, mélyből,
Egy régi nyárból száll felém,
Egy mámoros és fényes éjből
Dalol, mint álom és remény.

Hallom a hangod, selyme simít,
Bársonya borzongat megint,
A szavaid, e pajkos villik
Csapat surran szivemig.

A kagyló búg, ó áldott kagyló,
Mely ily dús gyöngyöket terem,
Úgy érzem, édesbús viharzón

A tenger zeng, a végtelen.

Juhász Gyula: Tájkép



Dermedten állnak a halotti csendben
Fekete nyárfák fülledt ég alatt.
A csillagok szeme szikrázva rebben,
A Tisza mély opálja hallgatag.

Valami titkot súg a végtelenség
S a nyárfasorban tikkadt vágy zokog,
Az életem oly szép s bús, mint egy emlék:

A hangod bársonyára gondolok.

2014. november 8., szombat

Juhász Gyula: Áldás a fenyőkre


Mikor a tavasszal ibolyák fakadtak,
Ti maradtatok csak búsnak, hallgatagnak,
Madár szólt, virág nyílt mindenféle ágon,
Ti állottatok csak árván a világon.

De lám, itt a tél is! Madár, virág hol van?
Ti maradtatok csak örök virulóan.
Áldjon meg az Isten, ti jó fák, hű lelkek,
Néma hirdetői örök szerelemnek.

2014. augusztus 31., vasárnap

Juhász Gyula: Tavasz előtt


Már sejtem őt, ha a lágy alkonyatban
A felhőz nézem, mely violaszínben
Valami távol muzsikára ballag
Egy ismeretlen rétre, messze innen.

Már sejtem őt, a kedves, ifjú szépet,
Ki eljövendő, de még szunnyad egyet,
Most készül bársony és smaragd zekéje,
S a barna föld ölén dús haja serked.

Már néha sóhajtása száll, s nyomába
Fölneszel avar ágyáról az erdő,
S a jegenye, a komoly, ősi strázsa
Már tiszteleg felé, ki eljövendő.

Juhász Gyula: Tavasz-esti dal


Sötétkék selymét
Az égi sátor
Kitárja - s csönd lesz
A végtelenség.

A messze élet
Itt zeng szivemben,
S e zene békén
Az égre réved...

Ti régi esték,
Ti messzi vágyak:
Ma minden álom,
És minden emlék.

Ma csillagokra
Néz már a vándor,
Nyugodt, örök, bús,
Tenger rokonra...

Zenélj szelíden
Szent tavasz este,
S mint a virágok,
Mély végtelenbe -
Nyílj ki ma szívem!

2014. augusztus 29., péntek

Juhász Gyula: Tavasz ez is...


Tavasz ez is, tavasz.
Az égen szőke fény ég,
A földön barna hantok,
A nőkön lenge illat,
A fákon szürke barkák.
Tavasz ez is, tavasz,
Valami mégis elment,
És nem jön vissza többé,
Valami mégis elszállt,
És soha nem találom,
Valami mégis elmúlt,
És nem tudom a sírját...
Egy húr a hegedűmön,
Boldogan bánatos hang,
Elpattant.
De az ég még azúros,
De a föld ibolyás még,
De a nők még suhannak.
Tavasz ez is, tavasz.

Juhász Gyula: Tavaszi éj


Feketefátylas ég alatt
Mezők és tornyok alszanak.

Alszik Milánó, Moszkva, mind,
A vágyaink és bajaink.

De lenn az ázott föld alatt
A szent csírák nem alszanak.

Az örök erjedő erők,
Dúsan, vígan gerjednek ők.

Szívek hamvából ég fele
Nő, nő az Élet gyökere.

Örök törvény parancsa szól,
S egy éj során száz hant alól

A sarj kikél, s minden felett
Arany napunk is fölnevet!
Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5