A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Gyóni Géza. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Gyóni Géza. Összes bejegyzés megjelenítése

2014. november 19., szerda

Gyóni Géza: A zuzmarás fák…



A zuzmarás fák dideregtek:
süppedt a hó a láb alatt…
A hótól fényes, néma úton
egy fiú és egy lány haladt.

A lány beszélt gyorsan, vidáman:
-      tavasz fecskéje a havon -
A fiú egyszer, egyszer szólt csak:
„Kit szeret?...tudni akarom!”

A zuzmarás fák dideregtek:
süppedt a hó a láb alatt…
S a lány ajkán elhallgattak
a bohókás, vidám szavak.

Tavasz fecskéje messze rebbent,
s a fiú úgy sajnálta már –
Kihaltabb lett a tovaszálltán
a hófödött, fagyos határ…

…Egy házhoz értek…Bent vigasság,
hangos beszéd, víg emberek,
s a lány mohón, sietve mondta:
„Isten vele! Én bemegyek…”

Ajtó csapódott…és a fecske
bent volt a házeresz alatt…
A szél ott künn nevetve vágta
a fiú arcába a havat…

2014. augusztus 5., kedd

Gyóni Géza: Öreg házban



 Öreg ház ajtaján nyitok be.
Rég jártam, rég ide én.
Apó jön, fehér, mint a tél,
Kezet nyújt, semmit sem beszél,
S megyünk az út kövecsén.

A tearózsák most is nyitnak.
Egy tőnél macska hever.
Apó nézi: megállunk itt-ott,
Lesimít lassan egy-egy szirmot,
Hernyót, mit a földre seper.

Hószín agár mereng a lépcsőn.
Átlépjük. Ránk se szököd.
Csak várom, hogy az ajtót nyitja
A mosolygó lenszőke Gitta...
Igaz, hisz tőle jövök!

Bent semmi nesz. Be sem megyünk.
Széket tol apóka elém.
Egy vázában az ő virágja.
"Elviszem a Gitta nászára."
S apó szól: " Hát... majd viszem én."

A fénycsík, ni, hogy nő a lépcsőn:
A vén agár is szalad ám.
Lentről a macska oldalog.
Apó nevet... Komoly dolog.
S szól: "Gyerünk. Hol az a lány?"

2014. augusztus 4., hétfő

Gyóni Géza: Még nem tudom


Sietve elsuhansz előttem
- Eltűnő árnyék az úton -
Kerülsz-e, futsz-e, félsz-e tőlem -
Még nem tudom.

Sosem nézesz, mint más, szemembe,
Ha szembejősz a fordulón...
Pirulnál tán tekintetemre?
Még nem tudom.

És megszólítni én se merlek,
Csak nézek rád, titkon, futón.
De hogy nagyon, nagyon szeretlek -
Tudom, tudom!

Gyóni Géza: Némaság


Itt ülsz, mikéntha másvilági élet
Lakója volnál, búsan, csöndesen.
Fehér kezed forró kezembe
Csak félve habozón veszem.

Amit oly vágyva vágytam elsusogni,
Elhal a vallomás is ajkamon -
És hallgatag szép ajkad beszédét
Varázs alatt csak némán hallgatom.

De nem sajnállak elveszett rímek, ti,
Miket az úton elrebegtem én -
Mert érezem, hogy szótalan szerelmünk
Édes beszéde - legszebb költemény.

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5