Legyen hát úgy, amint akartad,
Legyen közöttünk a harag.
A szívem fájhat, megszakadhat
A reá rótt súlyos vád alatt.
Én nem panaszlok, nem kesergek,
Lehet, hogy már nem is szeretlek.
A könnyem hull, de meg ne lásd,
Szeress te mást!
Leélem egyformán, nyugodtan
E célját vesztett életem.
Sorsomban én már megnyugodtam,
El is feledlek úgy lehet.
De mégis olykor egymagamban
Úgy érzem vér tolul agyamba.
A könnyem hull, de meg ne lásd,
Szeress te mást!
Hogyha sorsunk összehoz tán,
Nem fog fogadni semmi vád,
Mintha közöd se volna hozzám,
Én sem ismerek majd tereád.
De mégis, hogyha látva téged,
Egy könnycsepp titkon a szemembe téved,
Elfordulok, hogy meg ne lásd,
Szeress te mást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése