Virágba borult tavasz alkonyon
Jövök a régi árnyas utakon.
Jövök az első álmaim nyomán,
Jövök a régi boldogság után.
Akácillatos langyos fuvalom
Végigcsókolja fáradt homlokom,
S én égő szívvel tárom a karom,
Igen-igen, mind visszaakarom.
Aztán az este úgyis majd leszáll
S az élet úgyis oly hamar lejár,
Nem is lesz tán több csendes alkonyat,
Hol keresem a régi álmokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése