A nyár után ez aggok birodalma,
Bűnök epéiben a puszta ásít –
Kutyaszag van a tölgyeken rogyásig,
A falun kupola az ősz harangja.
Cserépben méz reszket, fölötte rostély,
Amin egy kéz magát más kezébe fonja,
És csak forog a malomkő, csoszogva –
Az árokban porladni áll a kastély.
Csodátlátó fiúk a szürkületben.
Apák halotti ágyain arany-csík.
A ködben a szülőház elhanyatlik –
Szerelem, ifjúság mind menthetetlen.
/Ford.: Végh György/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése