Olyan mező ez, hol anyák nem élnek,
Havazik és vakon dagad a láp itt.
A bokrokon a csönd remegve fázik,
Kúsza ösvényein a vak sötétnek.
De nem suhog halk bölcsődal semerre,
És békét nem hoz a tél-esti ének.
Nedves kutyák láncuk rázzák a szélnek:
A házba patkány-had hatol sziszegve.
Kerek kenyerek alszanak sötéten –
Szűkös élelem keserű ínségben –
Amit a lélek panaszol a mélyben:
Elrejti a holtak édes nevében.
/Ford.: Végh György/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése