2009. június 27., szombat

Heinrich Heine: Napok, órák, ezredévek

Napok, órák, ezredévek
csigalassan mendegélnek:
szürke szörnycsigák csapatja
hosszú szarvát nyújtogatja.

Néha aranyszínű, drága
sugár hull a pusztaságba,
a köd sűrű tengerébe,
mint kedvesem szeme fénye.

Csak egy pillanatra villan
az öröm, és már elillan,
s én maradok, visszanyomva
irgalmatlan nyomoromba.

/Ford.:Kálnoky László/


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5