Ivan Mjatlev: Hajdan volt

Hajdan volt, hajdan volt,
hogy minden vígan folyt,
hogy minden vonzó volt,
hogy minden szikrát szórt,
hogy minden elbájolt:
hajdan volt, hajdan volt!

Hajdan volt, hajdan volt,
hogy fénylő nap lángolt,
tündöklött kék mennybolt,
bimbó nyílt, dévaj-mód
minden forrt és tombolt:
hajdan volt, hajdan volt!

Hajdan volt, hajdan volt,
hogy szőttem ábrándot,
hogy szívem búsongott,
hamvában pislákolt,
majd újból fellángolt:
hajdan volt, hajdan volt!

Ám elmúlt, széjjelfolyt
sok minden hajdan-volt:
hogy szívem meghódolt,
hogy fölöttünk forrton-forrt,
tündöklőn szikrát szórt:
hajdan volt, hajdan volt!

Sok bimbó elnyílott,
sok minden kallódott,
sok minden elhullott,
mit szívem óhajtott
és dajkált vágyam volt:
hajdan volt, hajdan volt!

Most minden köd-burkolt,
bánattal elhantolt.
Ó, szívem oly víg volt,
bánattal nem gondolt,
csak bízott és lángolt:
hajdan volt, hajdan volt!

/Ford.: Kárpáty Csilla/