Vaszilij Tumanszkij: Könyörgés

Kell a vágytól fúló kebelnek,
mint tiszta lég, a szerelem.
Ó, véletlen! egy drága percet
adj, és mutasd meg őt nekem!
Kín boldogságot nem remélni,
s én is boldog lennék talán,
ha már a földön itt az égi
eszményt enyémnek vallanám.
De mert csodát hiába várok,
feledtesse önkívület
az ideált, akár egy álmot,
annak ölén, kit szeretek.

/Ford.: Tótfalusi István/