2009. szeptember 24., csütörtök

Guido Guinizelli: Szerelmi bánat

Emészt a gyötrő kín, epeszt a bánat,
keserűségem sóhajjal tetézem,
ki mondhatná meg, énrám itt mi várhat,
miféle sors lehet még földi részem.

Akárha pergő lombja hull a fának,
elszakadtam az ágtól észrevétlen,
a természet gyökere ugy kiszáradt
bennem is, mint az erek a levélen.

Oly öröm, érzem , többé sose érhet,
mely fordítván a vigasztalanságon
ujult örömre buzdíthatna engem.

Mint párjavesztett vadgalamb ugy élek,
egyedül járva keserű világom,
daccal pörölve nagy sérelmem ellen.

/Ford.: Fodor András/

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Szeretettel köszöntök
Minden kedves böngészőt!





"Legjobb lenne hallgatni,
nem mozdulni,megállni,
nem érezni és nem látni?,
de akkor elfelejtenék embernek lenni!"
jazsoli5